G. Galgóczy Anikó

Jogász és egyetemi kommunikációs végzettségem van, de életem minden területén az „ötletemberségemet” tartom a legmeghatározóbbnak és legnagyobb adottságomnak.

Gyerekkorom olyan volt, mint minden hasonló érdeklődésűé: vers- és prózamondó versenyek ritmusos váltakozása, iskolaújság(ok) és rádió(k) szerkesztői, illetve újságírói feladatainak ellátása, majd ezzel párhuzamosan „a felnőttek rádiójában” Szily Nóra mentorálása alatt Kölyökrádiós gyakornokoskodás.

Felnőttként egy haikummal, illetve két novellámmal pályázatot, s így publikálási lehetőséget nyertem, miközben felkérésre, illetve újságírói pályázat nyertesét megillető „díjként” cikkeket, interjúkat írtam különböző online médiumoknak.

Lackfi János kreatív írás kurzusa, illetve egy szolgáltató vállalkozás népszerűsítésére elvégzett teendők pedig más-más területen és célból, de mégis bizonyos szempontból ugyanúgy a hatékony kommunikációra tanítottak meg.

Írás- és olvasásfüggő vagyok, de a legfontosabbat mégis beszélgetésekből tanultam meg:
1. A (kreatív) írás tanulható és tanulandó, de jó hír, hogy nincs életkorhoz kötve.
2. Ami csak a fejedben van, az csupán egy ötlet. Lehet különleges és forradalmi, de amíg nem írod le, nem valósítod meg, addig az nem több társaságban elmesélhető sztorinál. S egy idő után még a legjobb barátok is megunják hallgatni…